Szépművészeti Múzeum Munkácsy
A kiállításra megérkezve vegyes érzelmek fogadnak minket. Munkácsy olyan stílusban festett, ami ma már nem divat. Ma is festenek hasonló képeket festő- és képzőművészek, de nem tudhatjuk hogy a divat mennyire befolyásolja ezt a szakterületet, illetve művészeti területét a világnak. Mert divat mindenhol van, az épületeknél, a terek kialakításában az interioröknél és exterioröknél, a ruházatban, a szépségiparban: fodrászat, kozmetika, manikűr, pedikűr, stb. Azt gondolhatnánk a divat a képzőművészetet elkerüli, de sajnos ezen az életterületen is képviseli magát. Kíváncsi lennék, ha ma valaki Munkácsy stílusában kezdene el festeni, hogyan kövezné meg a szakma. Persze vannak nagyon kedves kritikák, mely szerint ő a legnagyobb, volt, de... Ilyenkor mindig csak arra gondolok: Hölgyeim! Uraim! Tessék utána csinálni...
Tapasztalatok élmények
Kérlek azt vedd alapul, hogy Munkácsy képeinek látványáért sorba kell állni. Hosszú sorok hömpölyögnek a múzeum előtt és annak lépcsőjén a romantikus baráti beszélgetések, családi sorban állások és szerelmes párok édes andalgása is megtalálható. Mindenki nyugodt, tudja hogy bejut. Olvastam, hogy március 15-én az ingyenes jegyek kiadásával volt egy kis nehézség, hiszen a fizetős jegyek vásárlói is alig fértek el a termekben. A kiállítás bámulatos precizitással, magyarság tudattal és Munkácsy minden erényének kiemelésével lett a nézőközönség elé tárva. Az életrajza és annak esetleges negatív felhangú részei végre itt és most feledésbe merültek. És ez így nagyon jó, mert főleg külföldön lehet arra példákat látni, hogyan emelik ki a művészek erényeit és esetleges hiányosságaikat honfitársaik hogyan feledik el. Itt csak a kimagasló teljesítmény, a csodás képességek, a rengeteg szorgalom és a példás tenni akarás, és az óriási tehetség minden mozzanatának megnyilvánulásáról van szó. Élvezem, ahogy a tömeg vegyül. Meglöknek. Óhatatlanul egy konfliktusban találom magam, mely kreált arroganciájával is meglepő. Kitartok, most gyakorolom a nekem is jogom van megnézni Munkácsy becsületrendjét abban a vitrinben című gondolatnál, és annak megvalósításánál, egy nagyon üzleti beállítottságú, másokon nyilván bársonyos talpakon járó hölgy bosszankodik: minek vagyok ott? Kitartok, a művek méltósága méltatlan a helyzethez. Hátam mögött két hölgy, egyikül Franciaországban él, finoman lágyan beszélgetnek, érdemekről, a világban élő nagy magyarok tehetségéről és arról, mennyire tisztelik ők Munkácsyt. "Hogy maga mennyire udvarias!" Mondják. Érdekes mennyire látszik a tükör. Tükröződöm, egyéniségemmel nem vagyok jelen. A törtetőnek törtető, az udvariasnak udvarias vagyok. Ilyen a világ, önmagát tükrözi vissza. Elmerülök a művekben, de előtte még kellemeset beszélgetünk, telefonszámot cserélünk. Azóta már beszéltünk is telefonon egy névnapi köszöntés kapcsán. A világ kerek, és mi megtaláljuk benne a helyünket. Ezt gondolom, érzem, és tudom.
Itt kezdődhet a szöveged. Kattints ide, és kezdheted is az írást. Totam rem aperiam eaque ipsa quae ab illo inventore veritatis et quasi architecto beatae vitae dicta sunt explicabo nemo.
Fáradtan és piszkosan, de végre visszatérve a civilizációba.
Itt kezdődhet a szöveged. Kattints ide, és kezdheted is az írást. Aperiam eaque ipsa quae ab illo inventore veritatis et quasi architecto beatae vitae dicta sunt explicabo nemo enim.